Vasárnap koraeste 18 órakor a Szegletkő nevű dicsőitő alakulat áldotta Istenét: Ha indul a dicséret kezdetű dallal lendültek bele a zenélésbe. Illyés Sándor helyi evangélikus lelkipásztor köszöntő beszédében nagy örömének adott hangot, amikor tapasztalta, annyian vannak a templomban, mint karácsonykor. A maroknyi házigazda gyülekezet szeretetteljes házigazdája volt a vándoristentiszteletnek.
Rácz Ervin szigetlankai lelkész előadásában szerelemről, társkeresésről, párkapcsolatról szólt a fiatalokhoz, beszélve Isten irántunk érzett szeretetéről, mely erőforrás a mi emberei kapcsolataink helyrehozatalához. Ha Isten ott van akár párkapcsolatunk erősitésében is, akkor az egymás iránt érzett szeretetünk az Istenhez való közeledésünkkel együtt nő.
Vitlinger Alexandra, Szabó Rita és Bozsó Viktória ifjak működtek közre liturgusként, a Szegletkő dicsőitő csapat bátran énekelt Isten kegyelméről és arról, hogy Isten szeretete nem szűnik meg, így biztattak: „Adj hálát az Úrnak, a Királynak! Nem szűnik (meg) szerelme Mert Isten jó, mindent Ő teremtett. Nem szűnik (meg) szerelme Áldd Őt, Őt áldd. A karját kinyújtva csodát tesz. Nem szűnik (meg) szerelme. Mert újjászült Szent Lelkével. Nem szűnik (meg) szerelme. Áldd Őt, Őt áldd, áldd Őt, Őt áldd. (Mert) végtelen hűsége (És) végtelen Szava. (És) végtelen erővel. Velünk van, velünk van. Kora reggeltől napestig. Nem szűnik (meg) szerelme. Kegyelme újra továbbvisz. Nem szűnik (meg) szerelme. Áldd Őt, Őt áldd.”